2013.10.09. 17:27
Libikóka
Ha a jó Bethlen gróf hintapolitikáját
mérlegre tesszük,
kiegyensúlyozott véleményünk vélhetőleg
bizonytalannak bizonyul.
Fel-le billegnek izgatottan
a prók, kontrák és rekontrák, mint
Fedák Sárik a színpadon.
Nyugdíjas fehér ló az istállóban -
patyolatfehér terroristák
dörgölik vörös rongyokkal:
ki kell a vérfoltot venni!,
mossák róla
a futó habot.
Tegyünk az egyik mérlegserpenyőbe
másfél millió koldust,
a Cséry-telepen tallózókat, a köpködők
kifakult népét,
hárommillió kitántorgottat,
Kiskunhalom, Tard, a Dzsumbuj vagy a Hős utca
eldobott szivarcsikk-lakóit,
(e halmazoknak persze van közös metszete),
Tegyük bele
a csendőrtollakkal ékeskedést,
a zsidótörvényeket, a leventézést,
a cserkész-világtalálkozót,
Matuska Szilvesztert és a statáriumot,
Sallait, Fürstöt,
Töreky bíró csomózott törvénykötelét,
tegyünk oda még egy nagy rakás házilag főzött
kisüsti francia frankot,
egy hamisított magyar jelent;
és még az úri dac üres kliséit,
az önhitt kishatalmi hisztériát.
A mérleg serpenyőjében
főzzünk krumplilevest reggelire és ebédre,
meg másnapra is, ciberét hozzá, s pénteken babot;
mérjük a mindenséggel magunk, fröccsel,
havi kétszáz pengő fixszel – de hát sose telt:
még szerencse, hogy Magyarországon
a vasúthálózat olyan
jól kiépített volt.
A másik serpenyőbe meg tegyünk
egy fess cilindert,
egy ezüstfejű sétapálcát,
úri modort
- tudni illik, melyik a halkés és melyik a tortavilla -,
és azt, hogy saját kezével Ő
sosem ölt. (Erre
más kezeket tartott.)
És persze kultúrember volt, az operába
frakkot vett, vadászathoz blézert,
szerette az angolokat, eredetiben olvasta
Byront és Shelleyt.
Máris elénk szoborul egy szép
büszke, virtigli példakép.
Nekünk, úgy látszik
ennyire telik.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
nandras1951 2013.10.11. 21:44:37
Hintapolitikát a Kállay-kormány (1942-44) folytatott (amit Bethlen István elég aktívan ellenzett).
Bethlen István 1921-től 1931-ig volt miniszterelnök. Így egyetlen zsidótörvényhez nincs köze (a Numerus Clausus-t 1920-ban, a többi törvénynek csúfolt gyalázatot 1938-tól kezdve hozták meg). Ugyancsak nem volt köze az 1932-ben elítélt és kivégzett Sallai és Fürst ügyéhez (meggyilkolásához).
A cserkész világtalálkozó szintén nem Bethlen alatt volt, hanem 1933-ban.
Az országot a nagy válság idején (tehát Bethlen regnálásának a vége felé) az egyik népi író (most hirtelen nem jut eszembe a neve) a "három millió koldus" országának nevezte, viszont József Attila, amikor a "Hazám" című versében arról írt, hogy "kitántorgott Amerikába másfél millió emberünk", akkor nem a Bethlen-korszak emigrációjáról írt, hanem a dualizmus koráéról (amiben viszont tévedett, mert több, mint kétmillió "tántorgott ki")
Tehát három millió koldus és másfél millió kitántorgó, nem pedig fordítva, azonkívül a kitántorgók nem a Bethlen-korszakban tántorogtak ki.
A vers mondanivalójával teljesen egyetértve vallom Gábor Andorral együtt: hazudni (valótlant mondani) még jó ügy érdekében sem szabad!
Konok Péter 2013.10.11. 22:03:53
nandras1951 2013.10.11. 22:46:59
Mindazokra a dolgokra, amire Ön itt utal nem reagáltam volna, ahogyan csak az érdekesség kedvéért említettem és József Attilának soha nem rótam volna fel, hogy másfél millió kitántorgóról írt, amikor valójában néhány százezerrel többen tntorogtak ki.
Ám az meghaladja a költői szabadságot, ha a vers "főszereplőjét" (akit a vers - okkal - negatív színben akar feltüntetni) mások tetteivel vádolja - olykor olyan tettekkel is, ami ellen az illető fellépet (a Numerus Clausus-t Bethlen helyezte hatályon kívül, és a többi zsidótörvényt is elítélte, valamint Kállay hintapolitikáját is).
Ez a vers olyan (ahogyan azt a kicenzúrázott hozzászólásomban írtam), mintha Petőfi azt írta volna a Vén zászlótartóban, hogy:
"Fut Bécs felé Paskievics, a gyáva,
Seregének seregünk nyomába’,"
Én meg annyit tennék még hozzá, hogy Bethlen kétségtelenül a Horthy-korszak legnagyobb formátumú politikusa volt, és különösen a miniszterelnöksége utáni időszakban inkább volt a rendszer (polgári konzervatív, kissé anglomán) kritikusa, mintsem meghatározó (abban az értelemben, hogy az eléggé ocsmány arculatát meghatározó, alakító) politikusa.