Ha a jó Bethlen gróf hintapolitikáját
mérlegre tesszük,
kiegyensúlyozott véleményünk vélhetőleg
bizonytalannak bizonyul.
Fel-le billegnek izgatottan
a prók, kontrák és rekontrák, mint
Fedák Sárik a színpadon.

Nyugdíjas fehér ló az istállóban - 
patyolatfehér terroristák
dörgölik vörös rongyokkal: 
ki kell a vérfoltot venni!,
mossák róla
a futó habot. 

Tegyünk az egyik mérlegserpenyőbe
másfél millió koldust, 
a Cséry-telepen tallózókat, a köpködők 
kifakult népét, 
hárommillió kitántorgottat,
Kiskunhalom, Tard, a Dzsumbuj vagy a Hős utca
eldobott szivarcsikk-lakóit,
(e halmazoknak persze van közös metszete),
Tegyük bele
a csendőrtollakkal ékeskedést,
a zsidótörvényeket, a leventézést,
a cserkész-világtalálkozót,
Matuska Szilvesztert és a statáriumot,
Sallait, Fürstöt, 
Töreky bíró csomózott törvénykötelét,
tegyünk oda még egy nagy rakás házilag főzött 
kisüsti francia frankot,
egy hamisított magyar jelent;
és még az úri dac üres kliséit, 
az önhitt kishatalmi hisztériát.

A mérleg serpenyőjében
főzzünk krumplilevest reggelire és ebédre,
meg másnapra is, ciberét hozzá, s pénteken babot;
mérjük a mindenséggel magunk, fröccsel,
havi kétszáz pengő fixszel – de hát sose telt:
még szerencse, hogy Magyarországon
a vasúthálózat olyan
jól kiépített volt. 

A másik serpenyőbe meg tegyünk
egy fess cilindert,
egy ezüstfejű sétapálcát,
úri modort
- tudni illik, melyik a halkés és melyik a tortavilla -,
és azt, hogy saját kezével Ő
sosem ölt. (Erre 
más kezeket tartott.) 

És persze kultúrember volt, az operába
frakkot vett, vadászathoz blézert, 
szerette az angolokat, eredetiben olvasta
Byront és Shelleyt. 

Máris elénk szoborul egy szép
büszke, virtigli példakép. 
Nekünk, úgy látszik
ennyire telik.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

nandras1951 2013.10.11. 21:44:37

Anélkül, hogy Bethlen gróf megítélését egy cseppnyire pozitívabbá tenném, mint amennyit megérdemel meg kell állapítani, hogy a vers hemzseg a tárgyi tévedésektől.

Hintapolitikát a Kállay-kormány (1942-44) folytatott (amit Bethlen István elég aktívan ellenzett).

Bethlen István 1921-től 1931-ig volt miniszterelnök. Így egyetlen zsidótörvényhez nincs köze (a Numerus Clausus-t 1920-ban, a többi törvénynek csúfolt gyalázatot 1938-tól kezdve hozták meg). Ugyancsak nem volt köze az 1932-ben elítélt és kivégzett Sallai és Fürst ügyéhez (meggyilkolásához).

A cserkész világtalálkozó szintén nem Bethlen alatt volt, hanem 1933-ban.

Az országot a nagy válság idején (tehát Bethlen regnálásának a vége felé) az egyik népi író (most hirtelen nem jut eszembe a neve) a "három millió koldus" országának nevezte, viszont József Attila, amikor a "Hazám" című versében arról írt, hogy "kitántorgott Amerikába másfél millió emberünk", akkor nem a Bethlen-korszak emigrációjáról írt, hanem a dualizmus koráéról (amiben viszont tévedett, mert több, mint kétmillió "tántorgott ki")

Tehát három millió koldus és másfél millió kitántorgó, nem pedig fordítva, azonkívül a kitántorgók nem a Bethlen-korszakban tántorogtak ki.

A vers mondanivalójával teljesen egyetértve vallom Gábor Andorral együtt: hazudni (valótlant mondani) még jó ügy érdekében sem szabad!

Válasz erre 

Konok Péter 2013.10.11. 22:03:53

Öhm, hát ez egy vers. Még hozzá lehetne tenni azt is, hogy a felidézett krumplileves és cibere-kombót Móricz Gömbösnek olvasta fel az emlékezetes Zilahy-szervezte partin, Bethlen valójában nem szerette Byront (egyáltalán nem olvasott szépirodalmat),Oláh György könyvében árnyalja a bombasztikusnak szánt hárommillió koldust, és csak József Attila Ady emlékezetére írt verse miatt emlékszünk rá, és a magyar vasúthálózat a harmincas évekre már egyáltalán nem számított élvonalbelinek. De hát ez egy vers, nem tanulmány. Edward királynak nem biztos, hogy fakó lova volt, és aznap viharos, esős szél fújt a Milford-öbölben. (Azért annyit még hozzátennék: Bethlen jóval formális miniszterelnöksége határain túl is a korszak meghatározó politikusa maradt.)

Válasz erre 

nandras1951 2013.10.11. 22:46:59

@Konok Péter:

Mindazokra a dolgokra, amire Ön itt utal nem reagáltam volna, ahogyan csak az érdekesség kedvéért említettem és József Attilának soha nem rótam volna fel, hogy másfél millió kitántorgóról írt, amikor valójában néhány százezerrel többen tntorogtak ki.

Ám az meghaladja a költői szabadságot, ha a vers "főszereplőjét" (akit a vers - okkal - negatív színben akar feltüntetni) mások tetteivel vádolja - olykor olyan tettekkel is, ami ellen az illető fellépet (a Numerus Clausus-t Bethlen helyezte hatályon kívül, és a többi zsidótörvényt is elítélte, valamint Kállay hintapolitikáját is).

Ez a vers olyan (ahogyan azt a kicenzúrázott hozzászólásomban írtam), mintha Petőfi azt írta volna a Vén zászlótartóban, hogy:

"Fut Bécs felé Paskievics, a gyáva,
Seregének seregünk nyomába’,"

Én meg annyit tennék még hozzá, hogy Bethlen kétségtelenül a Horthy-korszak legnagyobb formátumú politikusa volt, és különösen a miniszterelnöksége utáni időszakban inkább volt a rendszer (polgári konzervatív, kissé anglomán) kritikusa, mintsem meghatározó (abban az értelemben, hogy az eléggé ocsmány arculatát meghatározó, alakító) politikusa.

Válasz erre 

nandras1951 2013.10.11. 22:48:44

@nandras1951:

A kicenzúrázás természetesen nem itt történt, hanem a verset szintén közlő RedNews-on

Válasz erre 

Konok Péter 2013.10.11. 23:07:05

Nem akarok itt versügyi vitába bonyolódni, különösen meg a saját zsengémet magyarázgatni, de a fenti zöngemény nem Bethlenről szól elsősorban, hanem a koráról, rajta keresztül, pontosabban e kor stilizálásáról, ahogy egy másként stilizált Bethlenen keresztül tablettázzák a Horthy-kort; egyfajta tótágas. De: Bethlen német-olasz-angol orientációja amúgy vérbeli hintapolitika volt, nem úgy, mint az eléggé harmatos Kállay-kettős. Bethlen egyáltalán nem volt nagyformátumú politikus szerintem, de Gömbös bukásáig bizony ő volt a szürke eminenciás, aki - talán ezért tetszik az Orbán szövegeit íróknak (a "ne azt figyeljék, amit mondok, hanem amit teszek" szellemében) - szövegében (igen visszafogottan) bírálta a zsidóellenességet (mert úgy gondolta, a briteknél, akikben valami fura oknál fogva bízott, az nem szalonképes), de valójában nyakig benne volt a zsidóság jogfosztásának folyamatában, papíron pl. kivette a zsidó kaluzulát az 1920. XXV. tc.-ből, de ugyanakkor elnézte, sőt bátorította, hogy pl. az egyetemek és a kórházak (új fejleményként) alkalmazzák a látszólag megsemmisített korlátokat (és persze közben ahogy az egetverő korrupcióban és a politikai gyilkosságokban is benne volt - ismerős mentalitás, bár ma még talán politikai gyilkosságok nincsenek).

Válasz erre 

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet.

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet. Nem moderálom a kommentet. Kimoderálom a kommentező összes kommentjét.

A kommentezőt nem tiltom ki. A kommentezőt kitiltom egy napra. A kommentezőt kitiltom egy hétre. A kommentezőt kitiltom egy hónapra. A kommentezőt kitiltom örökre.

Megjegyzés: