- Mester, a szomszéd vörös sapkás lámakolostor apátja szeretne veled vitatkozni arról, hogy szüksége van-e a Buddhának dugóhúzóra – fordultak egy nap tanítványai Orb-Han Rotakapához, a Himalája-szerte híres narancssárga sapkás Sokhat Lopalali-kolostor szellemi vezetőjéhez.

Rotakapa feltartotta két ujját a metsző himalájai szélbe (ennek semmi jelentése nem volt, de így határozottan fotogénebbnek érezte magát, és szeretett volna egyszer a National Geographic borítójára kerülni), és eképpen válaszolt:

- Nem tehetem. Egyrészt elég fárasztó nekem önnön nagyszerű létezésemnek tudata, amely mindazonáltal még mindig a földi lét rokkakerekéhez kötöz; nem vehetem magamra valami másik apát alantas létének nyűgét is. Hiszen azt sem tudhatom, létezik-e valójában másik kolostor ott, a Himalája bércei és szakadékai között. Erőmet felemészti saját levésem. De ha van is ilyen kolostor: nem ismeretes előttem, honnan szerzik be a szárazbabot a főzelékükbe és az avas jakvajat a teájukba; és amíg ezt nekem nem akarják elmondani, addig hogy lehetnék biztos benne, hogy egyáltalán ugyanazt értjük-e a Buddhán, vagy a dugóhúzón, netán azon, hogy mitől gyarmat egy gyarmat, vagy mi számít megszorításnak, illetve hogy miként és kitől kell megvédeni a nyugdíjakat? Vitatkozhatunk-e úgy valamiről, hogy titkaink vannak egymás előtt, és nem tisztázzuk a fogalmakat? Meg aztán úgy hírlik erről a szomszédos kolostorról, hogy több apát is lakja, és mindegyik csak magának követeli a szárazbab- és jakvajraktárak kulcsát; hát hogyan dönthetném én el helyettük, hogy ki hivatott közülük a Buddha dugóhúzójáról véleményt mondani? A Bahj Nai guru? A Mesh-Ther Hászhi rinpócse? Vagy a Djur Tsány láma? De még e kolostor neve sem biztos: hol így, hol úgy emlegetik a tekercsek, újabban meg egyenesen hetente változik. Ráadásul ezek a konkurens apátok a gázrezsóra is felültetnék egymást, ami nem igazán egy vitaképes alternatíva.

A tanítványok tanácstalanul néztek össze. Végül az ifjú Sihj Gya Lhászó, a Nagy Láma kis kedvence megkockáztatta a mindnyájukat foglalkoztató kérdést:

- Mester, jobbára értjük az érveidet. De mi a nyavalya ez a végén, ezzel a gázrezsóval?

Rotakapa az összes foghíját a világ elé tárva elmosolyodott.

- Felfogtátok tehát. Ti feltehettek nekem kérdéseket, ha nem értitek, amit mondok, mert a tanítványaim vagytok, tőlem kapjátok a babot és a jakvajat, amit kiuzsorázunk a völgyben lakó parasztoktól. És én elküldhetlek benneteket a jó büdös francba, ha kérdezgettek, mert a mesteretek vagyok, és tőlem kapjátok a babot és a jakvajat, satöbbi, satöbbi. És ettől a völgyben lakó parasztok jó része elhiszi nekünk, hogy ilyen baromi mély csávók vagyunk, és lelkesen szállítják nekünk a sok babot meg jakvajat. De mit csináljak az ilyen idegen apátokkal, akik nem tisztelnek engem, és ráadásul ugyanebben a parasztvakítás-bizniszben utaznak? Mit válaszolnék nekik, ha rákérdeznének, hogy hogy jön ide a gázrezsó, meg mitől teljesít jobban, meg hol a rezsicsökkentés, meg amiket még mondani szoktam így egymás között? Mikor utoljára vitáztam így, végül elvették tőlem még a baboskamra kulcsát is. Amúgy pedig kurvára fogalmam sincs, hogy kell-e annak a francos Buddhának egy francos dugóhúzó. Nem értek a buddhizmushoz. Én a focit szeretem.

A bejegyzés trackback címe:

https://herostratosphere.blog.hu/api/trackback/id/tr695864604

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása