- Halló, szobrászúr?

- Igen, tessék.

- Itt Orbán Viktor…

- Jesszus. A méltságos miszternök úr! Alázatos szép jó napot kívánok!

- Tudom.

- Miben lehetek szolgálatára?

- Nézze, szobrász úr, mi itten kiírunk egy pályázatot. Az az izé nevű… valami vihar… Hurrikán… nem, Sirokkó vagy kicsoda, akire a Fekete Gyuri azt mondta, szeretjük…. szintén szobrász, tudja…

- Melocco Miklós művész úr? Az én nagyra becsült, szeretett mesterem?

- Az, az. Na, az melegen ajánlotta magát. Azt mondta, maga minden szart meg tud csinálni, csak legyen benne törött görög oszlop meg ilyen izé… Tripartitum…

- Timpanon.

- Most maga ki akar oktatni engem? Tőlem a Bonaparte Napóleon háromszögletű toszósipkája is lehet a francos császári gyémántokkal, ha focizni nem lehet benne. Na. Tudja, hogy annak idején bejöttek a németek, és ezért mi akaratunk ellenére deportáltuk a zsidókat… hogy a németek el ne fogják őket. Mint a Tenkes kapitányában, ott is mindig a német volt a hunyó. Meg a Vértesben, az a csata, Búvár Kund, satöbbi. Valahogy ezt kéne mind kifejezni. Mármint a szobornak.

- Úgy érti, miniszterelnök úr, hogy adjak be pályázatot?

- Fiam, maga hülyébb, mint ahogy azt ez a Marokkó mondta…

- Melocco...

- Igen? Hát elég idétlen egy név! Na, szóval maga már meg is nyerte a pályázatot. Holnapra lerajzolja nekem a szobrot, holnapután a Tóni átveri a közgyűlésen, jövő héten leleplezünk.

- De hát miniszterelnök úr, egy szoborhoz legalább egy év kell… tervek, makettek… terepfelmérés… elkészítés…

- Ne hülyéskedjen, fiam, nem egy komplett stadiont várok én magától, csak egy ilyen szép spektákulumot. Az se baj, ha zenél. Meg hát mi mindig csak két hétre előre tervezünk. Az emberek bármikor magukhoz térhetnek, ugye…. Biztos van magának ez-az ott a műhelyében… maradék karok… egy ülep… szárnyak… törpesipka... valami fej.

- Hát végül is van itt egy félig kész Wass Albert szobrom, az igaz. Rárakunk két szárnyat, amit egy soha el nem készült Makovecz-templom tornyára csináltam, máris lehet belőle arkangyal… fölé meg mehetne egy szép náci sas. A Jobbik Angliai Divíziója rendelte tőlem, de sosem fizették ki, mert örökre eltévedtek szegények valahol a londoni metróban… Timpanon, meg törött korinthoszi oszlopfő mindig akad itthon pár méter…

- Jó. Meg van véve. Csak még két dolog, szobrászúr. A zsidók azért lehetőleg ne vegyék észre, hogy éppen Wass Albert hessegeti el felőlük a náci sast, mert menten a maffiabaloldalra áll az egész ajvékos mispóhe. Másrészt, és ez a fontosabb… miből akarja csinálni a szobrot?

- Hát… ilyen rövid idő alatt, ugye… azt hiszem, talán hungarocellből.

- Eszébe ne jusson! Maga talán nem tudja, szobrászúr, de Édesapám más előnyös tulajdonságai mellett kőbányákkal is rendelkezik, és gánti kőfejtőiben szép, fehér mészkövet lehet vásárolni, igen jutányos közbeszerzési áron…

- Értem.

- Hát persze, hogy érti. Aztán szép legyen ám az a szobor, mert megnézem! 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.