2013.12.30. 11:44
Rémálom újévre, avagy lencsefőzelék zsigerekkel
Azért a Kövér legújabb, már teljesen paranoiás hagymázaiból is olyan szépen látszik ezeknek a politikai gengsztereknek a keresztmetszete. Annak idején pártcsaládból jöttek, pártkarriert kezdtek építeni már az általános iskolában, azután még vehemensebben a KISZ-ben. Emlékszünk még sokan, kikből lett KISZ-titkár: aki a leginkább buzgómócsing volt. Nem volt tülekedés a posztért sehol. Szóval ezek a fiatal akarnokok lendületesen beilleszkedtek a KISZ-be, felnyaltak a pártnak, jelentettek, informáltak, kirúgattak, fenyegetőztek, demagóg beszédeket tartottak és az idegen ellenségről fröcsögtek. Ha nem lett volna rezsimváltás, ma ezek ülnének az első titkári, elnöki tanács elnöki, PB-tagi posztokon. (Mint ahogy ma is.) Aztán - mint az a bizonyos szamárbőr - kifogyott alóluk az elkacatult, berozsdált, szuszogva leálló Kádár-rendszer. Ez bizonyára komoly riadalmat keltett közöttük, de idejekorán rájöttek, hogy, bár a karrierépítésben vissza kell lépniük néhány mezőt, viszont kétszer dobhatnak és a pálya lényegében ugyanaz maradt, a szabályok pedig egyszerűsödtek - innentől lényegében mindent lehet. Az Orbán mondott egy hisztérikus, röközhelyesen patetikus, frázispuffogtató szöveget (amire ma már "történelmi beszédként" hivatkoznak, festönceik képeket föstenek róla, nemsokára bemagoltatják majd a kisiskolásokkal), és a biznisz teljes gőzzel beindult: az ifjú pártakarnokok saját pártot alapítottak, beigazolva a KMP (Kommunisták Magyarországi Pártja) 1927-es aggodalmát: mi lesz, ha az ifjúmunkások szervezte, a KIMSZ a párt ifjúsági csoportjából önálló politikai erővé alakul. Egy rövid idegig még tévelyegtek, rosszul mérték fel, melyik nagyobb pártnak kell benyalniuk, hogy hatalomhoz jussanak (az SZDSZ-t hitték nyerőnek), de azután belátták tévedésüket, korrigáltak, és immár "keresztény-nemzeti", ha kell, fasisztoid, ha kell, sztálinista véd- és dacszövetségként folytatták tevékenységüket, amelynek valójában nincsen valódi ideológiája, csak az anyagi és hatalmi bírvágy. Voltak nehéz pillanatok (mondjuk amikor az Antall az ügynökakták nyilvánosságra hozásával fenyegetőzött, szegény Csurka pl. nem bírta az idegek feszkós játékát, gyorsan comingoutolt, de Viktorék bírták cérnával, és nekik lett igazuk; majd hülye lett volna az Antall nyilvánosságra hozni azt a sok aktát többek között magáról és a kormányáról - és azóta sem volt olyan kormány, és még egy darabig nem is lesz, amelyiknek ne lenne érdeke az ügynökaktákat eltitkolni). Szóval végül a régi-új Undokak örömmel látták, hogy továbbra sem kell dolgozniuk, továbbra is elég, ha jelentenek, informálnak, kirúgatnak, fenyegetőznek, demagóg beszédeket tartanak és az idegen ellenségről fröcsögnek - és dől a lé, a hatalom. A politikai útonállás haramiarendszerében az alkeselyűk (Hoffmann, Kerényi, Matolcsy, Vitézy, Tarlós stb.) lehetőséget kapnak bolondériáik kiélésére; az ország az ő rögeszméik és rémálmaik játszótere. A főkeselyűknek ugyanez jár (Kövér táncoslábú operetthuszárjai és pedellusi főhatalma, az egyes vezérek privát focicsapatai és Orbán teljes stadionos-kisvasutas pörgekalapú focimániája), de ők megkapják az irányítás illúzióját is (főleg a Vezér). A valóban okosak - mint a Simicska, meg a nála is ravaszabbak, akiknek éppen ezért nincs reflektorfényben a neve - közben buzgón utalják ki a tízmilliárdokat a biztos, külföldi bankszámlákra. Ők tudnak hosszabb távon is tervezni.
Az "ellenzék" egyik része a náci Jobbik (különös, hogy a magyar nácik még mindig nem merik felvállalni, hogy ők nácik lennének, mikor valójában persze büszkék is rá, hogy azok), lényegében a hatalmi maffia része, mesterségesen fenntartott ál-ellenpontja és lojális ellenzéke (önállósodási törekvéseit eddig mindig sikeresen elnyomták). Az MSZP és újdonsült klónjai (Együtt, DK) egy magát technokratának gondoló, szakmai kormányzást és minimális politikai etikát (moderáltabb korrupció, visszafogottabb nepotizmus, bizonyos szintű pluralizmus, másféle, artikuláltabb szociális demagógia) képviselnek, de teljesen ellehetetlenítette őket egyrészt a fideszes propaganda-gőzhenger, másrészt - és ez a fontosabb - saját lihegő hatalomvágyuk és totális alkalmatlanságuk arra, hogy egy hétnél hosszabb időre tervezzenek. A Fidesz, miközben valamiféle torz bosszúból, kvázi szórakozásként, kéjes, nyálcsorgó örömből mellékesen az országot is lerombolja (gondoljunk a jóvátehetetlen természetrombolásra, ami - nem véletlen - a bűnös Budapestre összpontosul, vagy a közoktatás teljes elaljasítására, ahogy a Hoffmann-féle kápók alázzák a pedagógusokat és - néha a szó szoros értelmében, lásd hittan - pokollá teszik a gyerekek életét), minden látszólagos idiotizmusa mellett racionális rablógazdálkodást folytat (vagyis racionalitása az "utánunk az özönvíz" fittyet hányó rablóetikája). A magukat valami nosztalgikus okból "ellenzékinek" és "demokratikusnak" tituláló brigádok mindezzel szemben még mindig a klasszikus politikai küzdelem avétos-rizsporos maskarádéját próbálják eljátszani, és nem veszik észre, hogy partner nélkül, csak a tükörnek hajbókolnak és piruetteznek (ki-ki a maga tükrének), és a tükör úgyis csak azt szajkózza nekik, hogy ők a legszebbek hetedhét országon is túl. Kormány és "ellenzék" szépen kiegészítik, feltételezik egymást. Döcögős, tenyeres-talpas, de csűrrengető pas de deux - még úgy is, hogy kormány és ellenzék külön-külön produkálja magát. Sajátos magyar néptánc.
Csúnya dolgok lesznek itt. Kell még hozzá talán két-három év is, hogy kitörjön az elégedetlenség. Addigra a nyomor már végképp elviselhetetlenné válik, de jobban bejáratódnak a diktatúra ma még zötyögős terroreszközei is. A Fidesz - ne legyen kétségünk - lövetni fog, az utolsó töltényig, az utolsó felszálló repülőig, ami a rezsim irányítóit viszi Azerbajdzsánba. Az utcákon az addigra vélhetően koalíciós partner Jobbik mindenféle szabadcsapatai grasszálnak majd, karszalagos trafikosok lengetik a "H" betűvel díszített "történelmi zászlót". Persze előbb-utóbb véget ér majd a vérontás. És amúgy akkor, hosszabb időre, a változatosság kedvéért megint "gyarmat" leszünk. Nem csak a Kossuth-tér - az egész ország visszaáll valahová az 1944-es állapotra.
Szóval BÚÉK! 1944, 1984, 2014... Boldog új évet mindenkinek!
2 komment
Címkék: buék nácik ellenzék egy tál lencse Jobbik Fidesz Orbán Magyarország MSZMP KISZ NER
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
