Még azt hiszed, megúszod
(figyellek ám)
fel-alá gázolsz életedben
büszkén
mert még pár napig
van cigi a szomszéd kocsmában
(lassan kifogy)
ukrán Feszt az aluljáróban
(tudunk róla)
haverok hoznak Bécsből vagy Párkányból
(gond lesz belőle)
meg különben is leszoksz
(sose szoktál)
pöfékelsz, köhögsz, reggelente
slejmet köpsz a mosdókagylóba
és röhögsz, hogy nagymagyarország-alakú
(ismerlek jól)

Eljön az én időm
a mi időnk
türelmesek vagyunk.
Új rendet építünk
sípoló hörgőidre
nikotinért zokogó szinapszisaidra
minden gyengeséged
erő nekünk.
Meg fogod érteni
meg fogod tanulni.

Majd amikor óvatosan körülnézel
(azt hiszed, senki sem lát)
belépsz az ajtón
gyomrodat ökölbe rántja az önutálat
és remegő hangon kimondod:
egy kék Bondot kérek
(mert tudom, volt gyerekszobád)

Akkor majd a szemedbe nézek
(nem fogok győztesen mosolyogni
nekem nincs szükségem erre)
és udvariasan kiszolgállak
te kiszolgáltatott.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.