Rendetlenségből rend nem lehet!
(Legfeljebb rendelet, vagy valami törvény,
és akkor az már rend megint.)
És én, a Rendnek legfőbb, felkent Őre
lenézek a sok-sok háztetőre
(jönnek-mennek alattam apró emberek)
és ha nem látnak:
olyankor nevetek. 
Ha tükrömbe nézek olykor-olykor
egy bajusz meg egy arany golyóstoll
néz vissza rám, és néha
elmerengek, hogy megérte-e?
Akkor zavartan kefélem a bajszom, de
tükröm drága, metszett velencei – 
végül mégis nyugodtan alszom. 
Álmomban persze néha van még véleményem
visszadobok, pörölök, kiállok keményen;
aztán reggel fogat mosok. 
Nem egyszerű ám bohócnak lenni, 
de kis senki voltam és most én vagyok
senkik között a legismertebb Senki.
Tegyenek elém bármit címeres papíron:
nem nézem, nem érdekel; én aláírom
a nevem rendesen. 
Erre tartanak. Jól. Nincsen gond velem.
Pitizek, pucsítok, adok pacsit.
Többnek gondoltatok?
Csacsik!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.