Befogadó nemzet vagyok
szerintem
erkölcsösen éltem mindig
bár volt ott valami suskus 
a lóval meg a földdel
de azt inkább afféle 
baráti évődésnek mondanám
befogadtam kunt, jászt
tatárt, törököt
volt, aki csak körbenézett
mint turista az árlapok között
mások maradtak
néhány évszázadot
aztán persze
mindennek meglett a böjtje
felhígultam lassan
labancok, gallícok, oroszok
kész átjáróház lettem
amin csak átszaladnak
egymással ellentétes
keresztes hadjáratok
aztán volt egy veszett háborúm
- egy a sok közül, még csak
nem is az utolsó - 
azóta meglehetősen
morózus vagyok
magammal meghasonlott
sebeimet emlegetem folyton
és erényeimet ápolom
vallás, büszkeség, erő
rend, becsület, vértanúság
kis szobám ablakán
behúzom a függönyt
a dohszagú pokrócot 
magamra húzom 
hamvvedremben utolsó
csikkemet elnyomom és
sosemvolt háromtenger
csorba poharába rejtem
kilazult műfogsorom.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.