2013.07.23. 13:25
Általmennék tragikom, de tragikom...
Komédiának nézem legott, de már nem mulattat
az őrült beszédben benne van a Rendszer
nyakig
elhatározták, hogy gazemberek lesznek
(vagy nem lesznek? Á, nem itt a kérdés)
Egy lóért az ország minden nyűgét-nyilát
(vak is lehet, mint a jó János király)
három tenger fájdalma mossa partjait
kikel ellenük, lomhán, mint úrinő
ah, kínos élet, reggel, estve
(gyöngyélettel telve ötven vályú, mert
száz disznónak ötven a fele)
Jer, nézzük mint lejtenek kecses körtáncot
víg Montague-k és délceg Capulettek
a síron, hol nemzet süllyed el
mint aki halkan jéghegynek ütközött.
Hoz-visz a szél itt már szinte mindent
dobszót, dögszagot, decens vezéreket
balsorsból készít tépést az idő
múlt és jövendő közé rekedve
Torda táltos fehér nyulat áldoz:
akinek késése így már nem lesz többé
behozható.
Szólj hozzá!
Címkék: vers nihil
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.