Turulmadár, szarvasember,

körbeveszi három tenger,

véres partját mossák, mossák

körüllévő tengeri;

mind a három, mind a három

három messzi vad határon

túl, az Óperencián.

Ott aztán, bizony ám!

tengernyi a tengeri,

arany csövek ezrei,

az én nevem Kukorica,

Kukorica, Kukorica,

Kukorica János.

Nem a Gangesz partjáról jöttem

mert nem tenger az a Gangesz,

folyam csak, nagy, barna, lusta,

nem tó, nincs benne Iluska,

bár a télnek ott sincs híre.

Gangeszban sok bódhiszattva

egy sem lelkes, úri szittya

egy se szittya, de mind árja

körülmossa Gangesz árja:

mindegyik a Godót várja

vagy szatorit vagy nirvánát

Mahatma Gandhi rokkáját.

Tenger ember, vízben állva

dermedve rossz,

posztkoloniálba

tenger piréz, egy se magyar

aki vitéz, aki akar.

A világ egy teknősbéka

hátán állva három bálna,

bálnákon Isten kalapja

Hazánk a bokréta rajta,

három kalap, három tenger

három Isten, egy az ember

rendesember, bitangember

ki hogyha kell merni, nem mer

tengerhabot kanalával.

Burkuskirály megfeszíti

rablókra gyújtja a házat

Iluskáját is megleli,

- körül susog a tengeri -

temetőben alszik éjjel

féldecikkel, negyed kéjjel

becsüli magát. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.