Rabok voltunk mostanáig
Ezután is rabok leszünk
Rabok leszünk, jó ez nekünk
Itten ülünk, tervezgetünk
Rab madárként szabad ember
Ki hogyha hal, úszni nem mer
Tervezgetünk itten ülve
Poharaink fele dűlve.
Talpra magyar, hazahínak!
Itt is eljött a záróra
Az asztalok összetolva
Holnap is itt ülünk újra
A kioltott lámpa alatt
Alig látom pajtásomat
Szavakat szegzünk egymásnak
Századokig tart a másnap.
Elesni a harc mezején
Voltaképpen felesleges
Egy kupica, meleg leves
Mellé kenyér; nem érdekes
Hej, szabadság, hej, szerelem
Ezt nem szabad, azt nem merem
Kossuth Lajos bús kalapja
Fogason függ, rozsda marja.
Eltelt a nap - jön majd másik
Mindig újabb napok jönnek
Itt valahogy mindig esik
Vigadásunk csendesedik
Csak az éj ne közeledne!
De hát mindig közeledik
Áldó imát mondunk rája
S kihörpintjük borainkat.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.