- Te figyejjé má’, Micimackó! – sipította Malacka Péter külügyi államtitkár Micimackó Viktor (tisztelőinek csak Medveczky Medve) miniszterelnök úr fülébe. Malacka Péternek sajnos ilyen rettenetes, vinnyogó hangja volt. Szerencsére ez az apró hibája bőven eltörpült egyéb rossztulajdonságai mellett. – Figyejjé’ csak! Azt írja a facebook, hogy ez a Füles Rudolf, a régi kollégád, nyolcvanéves lett!
- A vén köcsög – mosolyodott el Micimackó Viktor, akinek mindenről a méz meg a foci jutott az eszébe. Ez eléggé meghatározta a gondolkodását: a mézről a foci jutott az eszébe, a fociról megint a méz, és így tovább. Úgy pattogtak ide-oda a gondolatai, mint egy pedáns pingponglabda.
- Jaaaa – tutulta az orrán keresztül hülyén vigyorogva Malacka Péter. Ez a hülye vigyor amolyan védjegye volt neki. Egyszer elkomolyodott, mert eszébe jutott, hogy messze még karácsony, és a biztonsági őr rögtön nem ismerte fel, és nem akarta beengedni a kényelmes kis házacskájába, ami határozottan felzaklatta Malacka Pétert, különösen, hogy még a nagyapja nevét is kiírta a bejárat fölé, akit úgy hívtak, hogy Mindent Tilos elvtárs. Azóta Malacka Péter folyton mosolygott, de ezt egyáltalán nem érezte tehernek. Optimista, jókedélyű állatka volt.– Valamit adni kéne neki.
- Miért? – zökkent ki egy pillanatra Micimackó Viktor mézes-stoplis álmaiból. – Mijafasznak?
- Mert így mondja ki a poroltókoll! – vágta rá büszkén vigyorogva Malacka Péter, aki sok ilyen érdekesen idegen szót tudott, mert egyszer megnézte a tévében a Legyen Ön is milliomos című vetélkedőműsort. Többet aztán nem is nézte meg, hiszen rájött, hogy ő máris milliomos, sőt. Ahhoz meg, hogy így modoroskodjon, bőven elég volt az a tíz-tizenkét szó, amit akkor egyszer ellesett.
- Ammán’ igaz… - morogta Micimackó Viktor, aki nem szívesen vallotta be, ha nem értett valamit. Rossz, fenyegető szó volt ez, amit a Malacka Péter az előbb mondott, egyáltalán nem hangzott se mézesen, se mázosan, se gólosan, se stadionosan. Ettől a gondolattól azonnal felébredt: - Adjunk neki stadiont. Annak mindenki örül.
- Nem adhatunk neki stadiont – mutatott rá Malacka Péter. – Nekünk is alig van egypár.
- Adjunk neki egy félkészet, lapraszerelve. Kap hozzá egy imbuszkulcsot. Még le is tegezzük.
- Nincs. Elég. Nekünk. Se! – nyomatékosította Malacka Péter, aki szeretett rövid és didaktikus lenni, mikor a főnökén látszott, hogy hamarosan ismét beszippantja szokásos bipoláris gondolatmenete.
– Adjunk neki egy üres mézesbödönt és egy kipukkadt focilabdát – sorolta fel Micimackó Viktor azokat a dolgokat, amiket még fel tudott sorolni, miközben fikszálódott. - A mézesbödönbe majd beteszi a focilabdát, aztán kiveszi, aztán megint beteszi – üvegesedett meg a szeme, és közben még arra gondolt, hogy egy ilyen ajándékkal bizony ő is tudna mit kezdeni.
- Az nem túl elegáns – hümmögött Malacka Péter, akinek kicsi és sáros és dagonyázós állatkaként határozott elképzelései voltak az eleganciáról és a jó modorról. – Az rendben, hogy adjunk neki valami szart, de mégiscsak valami nagyobb, valami komolyabb szart, amivel mi amúgy sem tudnánk mit kezdeni, de a Füles Rudolf se mondhatja rá, hogy ugyanmár’, micsoda egy fittyfene… - nézett végig tűnődve Malacka Péter a roncs- és szeméttelepen, amit ők ketten büszkén az országuknak tekintettek. Valamikor ez egy Százholdas Pagony volt; kissé lelakott és kopottas, itt-ott még el is loptak belőle a lakók, de mégis csupa erdő meg susogás meg napfény-szellő; na, aztán jött a Micimackó Viktor, ő (mármint Malacka Péter), meg a Tigris Tomi, a Kanga Rózsa és persze Nyuszi Lajos, a rokonaival, barátaival és üzletfeleivel, és hipp-hopp, szép, otthonos hulladéktárolóvá tulajdonolták az egészet. Külön dagonyákkal neki (mármint Malacka Péternek), mert dagonyázni, azt nagyon szeretett. – Mit szólnál ahhoz a repülőroncshoz ottan? – bökött rá egy rozsdahalmazra. – Annak mégiscsak van súlya… jól is hangzik: a nagyszerű Micimackó Viktor (és barátja, Malacka Péter) egy repülőgépet adtak a jó öreg Füles Rudinak, vén cimborájuknak a születésnapjára… emmá’ valami, nem, Mackó? – Malacka Péter hangja megint kezdett fejfájdítóan magas regiszterekbe csúszni.
- Hááát – dörmögte kissé határozatlanul Micimackó Viktor. – Hááát, nem is tudom. Szét kellene szedni… és előbb meg kell kérdezni a Róbert Vlagyimirt, hogy nem kell-e neki vissza… de végülis lehet; eléggé engedékeny, amióta itt tárolhatja nálunk a kiégett rádiós fűtőelemeit, vagy mi a szart. De vajon örülni fog ennek a Rudi?
- Mackóóóó!!!! – visított fel elragadtatva Malacka Péter. – Hát mégis, az ki a jó francot érdekel???!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Boli – Ch.T. is, meg hát! 2014.01.19. 08:29:50
A baj azonban, hogy ebben az elb..ott országban kb. a többi döntés is így zajlik.
A narancsos muzsikok imádni fogják ezt... :-D
Doberdo 2014.01.19. 08:44:00
most a hatalomból
2014-ben kimracc
Boli – Ch.T. is, meg hát! 2014.01.19. 09:23:04
Sajnos erre sok esély nincs, max. ha a gyógyszeradagja már átlép egy komolyab szintet és olyan mértékben szaladgál a nyelve, meg nyáladzik, hogy nem engedik ki sem.
Doberdo 2014.01.19. 12:23:46
nagyplakátra tenni a gyógyszerszabályozós
nyelvelős fotóját, azzal a jelmondattal:
Ezt akarjátok 2014-től ?