A rések mindenütt ott vannak, mégis ritkán vesszük észre őket. A fél pár zoknik, öngyújtók, golyóstollak eltűnéséért gyakran a rések a felelősek. Rések másik, párhuzamos (néha merőleges, szét-, vagy összetartó) világokba. Az interneten – az információ és a jelek végtelenségében – néha különös képekre bukkanunk. Photoshop? – legyintünk, elvigyorodunk, vagy unottan továbblépünk. Pedig e képek némelyike valódi. Csak valódiságuk nem a mi valóságunk. Átcsúsztak a réseken. Egy-egy másik világ dokumentumai. Vagy nem. Mindegy is.

A képen Frida Kahlo és Vlagyimir Majakovszkij néznek ránk. Frida kezében ósdi, nehézkes revolver, inge köldökig nyitva. Majakovszkij dohányzik, elszántan mered a kamerába. A kép remek, bár azt hihetnénk, Frida Kahlo fejét más testére montírozták, Majakovszkijt - akivel a mi világunkban valójában sosem találkozott - pedig mellé. Mindegy. Egy alternatív univerzumban Frida és Vlagyimir afféle orosz-mexikói Bonnie és Clyde-ként, az alkotás és a szerelem mámorába szédült felforgatókként, arrogáns anarchista angyalpárként dúlták végig 1916 és 1922 között Amerikát, Alaszkától le egész Patagóniáig. Útjukat felgyújtott múzeumok, falakra festett színes koponyák, félredobott, széthajszolt gépkocsik, halott rendőrök és hekatombai méretű cigarettacsikk-hegyek szegélyezték. A rombolás-alkotás-szeretkezés lázában perzselődő párost végül az arizonai Tombstone városka kiérdemesült seriffje, az embervadászatban is járatos Wyatt Earp állította meg, aki ekkor már életének 78. évében járt, de még remek kondíciónak örvendett. Frida éppen egy óriási, félig felégetett templom falaira festett halálfejes pillangókat a Horn-foktól néhány kilométerre, mikor Earp (aki alapvetően gyáva, de legalábbis óvatos ember volt, és gyűlölte a teatralitást) a bokrok közül figyelmeztetés nélkül szemöldök-közön lőtte. Vlagyimir a templom lépcsőjére írt hosszú, szaggatott, feldúlt poémát egy megálmodott nagy, pánorosz rebellióról, az általa Leninnek keresztelt ördögi forradalmár Szentről, és magáról a Forradalomról, amely végül megöli, felfalja őt is, saját gyermekét és saját Alkotóját.* Éppen a grandiózus, lüktető szabadversben írt szóözön végénél tartott, mikor Earp, még füstölgő fegyverét maga elé tartva, megjelent a lépcső alján. Az idős Earpöt az extázisban alkotó (és kicsit rövidlátó) költő kackiás bajusza miatt régi harcostársának és állandó ellenlábasának, Makszim Gorkijnak hitte: "Elvtárs, ne lőj!" - kiáltott rá, de hiába. Earp golyója gellert kapva halántékon találta Majakovszkijt (így adva utóbb tápot az öngyilkosságáról szóló romantikus legendáknak).

A fejvadász jól végzett munkája jutalmául harminc féldecis Silver Tequilát kapott a helyi lebujban megbízóitól, a Mexikói Galériatulajdonosok Asztaltársaságától, az Orosz Szimbolista Költőpáholy nagymesterétől, bizonyos Alekszandr Bloktól, valamint egy Gyemjan Bednij néven bemutatkozó ismeretlen személytől, akit a történészek máig sem tudnak mire vélni, és (ki tudja miért?) az akkoriban felkapott miniatűrafestőtől, Diego Riverától is, akit "a cicák és gombolyagok piktor-Napóleonjának" is neveztek.

Mindazonáltal Earp csak a tizenharmadik feles elfogyasztásáig jutott: ekkor asztalához lépett egy apró, kehes, szemüveges emberke, a német bevándorló Georg Grosz, aki korábban műszaki rajzolóként dolgozott a Tatlin-féle Gépművészeti Konszern egyik félreeső, Ruhr-vidéki kirendeltségében, majd munkáját elveszítve az apró német Berg Nagyhercegségben lévő Düsseldorf nevű vidékies faluból a mexikói Chiapas fenyegető, koromlepte, lüktetően modern iparvidékére emigrált. Az idealista, fanatikusan jobboldali, puritán-fundamentalista Grosz "Halál a művészetre!" felkiáltással montázskését Wyatt Earp nyakcsigolyái közé döfte (mivel ő maga akart végezni a "Sátán szolgáival"). Frida és Vlagyimir halálának színhelye ma cukrosan romantikus szerelmespárok zarándoklatainak célpontja** a tűzföldi Ushuiaia városkánál, Wyatt Earp nagyméretű szobra pedig Buenos Airesben, a Klasszikus Művészetek Múzeumának bejáratát díszíti. A később híres űrhajóssá váló Groszról kapta nevét a Mexikói Űrkutatási Egyetem exobiológiai tanszéke, amely a Földön kívüli élet legelismertebb kutatóhelye bolygónkon. 

* A Lenin-poéma későbbi hatásáról lásd pl.: http://herostratosphere.blog.hu/2013/11/12/reskep_2_rosa_simone_es_emma_kirugnak_a_hambol

** Persze ehhez a népszerűséghez jelentősen hozzájárult John Lennon és Che Guevara híres dala, a Me and You and a Guy Called Lenin. Lásd: http://herostratosphere.blog.hu/2013/11/24/reskep_4_johnny_es_che_belecsap_a_lecsoba

A bejegyzés trackback címe:

http://herostratosphere.blog.hu/api/trackback/id/tr35627096

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.