Összehajoltam magammal
önnön szotyakos belsőmben
gonosz terveket forralok.
Itt valahol, ott valahol
négy-öt személyiségem:
az egyik nem mos fogat a világért se
a másik lukas cipőben jár mindig
és így tovább; nem szakadtam még 
szét hétfelé. De meglehet:
idő kérdése csak.

Szerencsés konstelláció azonban
hogy így magam között vagyok
alapvetően egyetértve, még ha
vannak is időnként belső vitáim.
Magányos tömegként koherensen
az önuszítás bűnébe értelem szerint
nem eshetem. 

Vétkeim között cinkosként egyetértve
néma vagyok.
És a némákat errefelé
megbecsülik. 
Jó róluk elhinni, hogy
ha mégis akarnának, akkor biztos
senki sem énekelne náluk szebben.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.