- Hol voltam, hol nem voltam? - kérdezte meg egy nap Orbán Viktor az iPad-hordozó államtitkár-helyettesét, aki gyorsan összecsapta a bokáját, megpörgette az ikonokat, rátappintott a GPS-re, és már mondta is a választ: - Sok helyen voltál már, édes Gazdám, de még nem voltál az Ormánságban! No, tetszett ez a név nagyon, fel is kerekedett az Orbán Viktor, megpakolta a páncélozott fekete furgont minden földi jóval, elejibe biggyesztett két rendőrmotorost, tetejibe TEK-es helikoptert, hátuljába még két rendőrmotorost, beléje suvasztotta a testőreit, aztán egy-kettő, indult is már a nép közé menni, a messzi Ormánságba. Örültek is, meg nem is az ormánok a hírnek, mikor megérkezett Orbán Viktor meg a társasága, mégis jobb ez, mondogatták egymásnak, mintha a fehérvári huszárok hágnák a leányainkat, de azért, biztos ami biztos, eldugták jól mind a gabonát, belécelték a kirakatokat és a kút vedrébe rejtették a jóféle ormánsági csalánpálinkát is. Csak a tarlórépa-földekről feledkeztek meg, mert tarlórépát még ők maguk is csak minden hetedik ünnepkor ettek, annyira utálták. Főtt a gondtól a feje a megyei közgyűlési főormánnak, a ormánmesternek és a minden rendű és rangú ormánsági notabilitásoknak, hogy hát hová vigyék már ők az Orbán Viktort népközéjárni, mikor nincs ott semmi látványosság, hát mégse mondhatják a Mari nénye díjnyertes kertitörpéjére, hogy Wass Albert-szobor! No, vigyük a tarlórépa-földre, vidult fel az ormánjárási fideszelnök, nekünk van az országban a legszebb tarlórépánk, bár köztünk legyen mondva, engem még a világból is ki lehetne kergetni a tarlórépával! Úgy is lett. Szép beszédet mondott az Orbán Viktor a tarlórépa-földön, elmondta, hogy szívéhez igen közel áll az ormánsági tarlórépa, a tarlórépa-termelők a nemzet gerince, és minél inkább tarlórépa, annál inkább úritök, azután nagy ünnepélyesen kiosztotta az ormánsági trafikkoncessziókat: egyet megtartott magának, egyet a főormán fiának adott, egyet a jányának, egyet meg a kisbíró unokatestvére kancsal sógorasszonyának. No, ennek már a fele se tréfa, horgadtak fel az összegyűlt ormánok, mert füstölögni azt szerettek nagyon, de hétmérföldet talpalni a CBA-ba már kevésbé, és úgy megdobálták tarlórépával az Orbán Viktort meg a legényeit, hogy mégúgyse, az ormánjárási fideszelnököt meg ki is űzték a világból a tarlórépával, mert hát ő igen szavatartó ember volt, és tényleg ki lehetett vele űzni, ahogy mondta. Hát így esett, hogy az Ormánság kiiratkozott a Nemzeti Egyetértés Rendszeréből, mert a felcsúti sasfészekbe hazaérve az Orbán Viktor nagy mérgében csúnya piros iksszel húzta ki őket a nemzeti fejlesztési tervekből, nem lett aztán Ormánsági Labdarúgó Akadémia sohasem, de még egy árva kanyi stadion sem épült oda. Ám az ormánok mégse keseregtek: - Legalább a csalánpálinkánk megmaradt! - mondogatták egymásnak, még a tarlórépának is hasznát láttuk, örvendeztek, és elégedetten koccintottak egymással.

A bejegyzés trackback címe:

https://herostratosphere.blog.hu/api/trackback/id/tr435599460

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása