Véget ért a nap. Nehéz nap volt. Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes a francia tükörcsempével burkolt fürdőszoba felé botorkál. Fáradt. Délelőtt, mikor a Parlamentből elindult a Holokauszt-megemlékezésre, még frissnek érezte magát. Egy pillanatra megállt a büfé előtt, ahol a Vona Gábor, meg az a fiatal Gyöngyösi gyerek falatozott. Ezekről a fiatalokról Navracsics Tibornak egyre inkább a saját kora jutott az eszébe, ez kicsit zavarba ejtette, de azért szerette őket; jó gyerekek, ha néha kicsit szelesek is, de hát igazából csak jót akarnak, persze azért ők az ellenzék, emlékeztette magát, még milyen jó, hogy ilyen érett, lojális ellenzékünk is van. - Szervusz Gábor, hogy vagy? - mégiscsak európaiak vagyunk, gondolta Navracsics Tibor, aki szeretett erre gondolni, bár ezt mostanában már nemigen hangoztatta. - Köszönöm, Tibor bátyám, remekül. Ajánlom az aszpikos tokhalat, ma nagyon finom lett! - Á, tudod, az epém.... esetleg hétvégén a családdal..? - Nem lehet, Tibor bátyám, Semjén bátyámmal megyek vaddisznóra vadászni, Dóra pedig tépést készít a csángó matyó árváknak. - Vannak csángó matyó árvák? - hökkent meg Navracsics Tibor. - Fene tudja, rovásul sem olvasok, vasárnap mégis zsűrielnök leszek a Nemzeti Rovásíró Bajnokságon... - Hát akkor szervusz Gábor, szervusz Marci öcsém! Az Audi gyorsan odaért a Holokauszt-megemlékezésre, kicsit villogott, szirénázott, szeretett így átsuhanni a városon Navracsics Tibor, mikor a forgalom úgy nyílt szét előtte, mint Mózes előtt a Vörös-tenger. Ennek kifejezetten megörült, hiszen igen aktuális, helyénvaló hasonlatnak találta; amúgy úgy kellett neki ez a Holokausztos izé, mint púp a hátára. De ez a Viktor mostanában állandóan üvölteni kezd, ha ellentmondanak neki, mindentől azonnal a plafonon van. - Hát ki a kurva istent küldjek, tán a Kövér menjen ajvékolni??? Mentem rosszul lesznek! Vagy küldjem talán a Bayer Zsoltit???? - Hát őt inkább ne, próbálkozott ijedten Navracsics Tibor, de nem mehetne az Áder Jani? - Az Áder??? Őt tartalékoljuk a következő aláírásra. Te mész, és kész!!! Szóval ő. Megint. Mindegy, elmegy, papír a kézben, nagyonrettenetes, magyarokvoltakőkis, sokáldozat, sokmegsemszületett, atyám, morfondírozik közben, ezt melyik unokaöccs vagy ifjú, diszkrét unokahúg írhatta? - unja kicsit, de kötelességtudóan, ünnepélyesen megilletődött arccal darálja a szöveget, nekem semmi bajom a zsidókkal, gondolja közben, de igazán jöhetett volna mégis ez egyszer az Áder! Közben diszkréten rezeg zsebében az iPhone, még néhány mondat a Holokausztról, csupa megrendültség, csupa pátosz, aztán büszkén megrendült, komor arccal leül, lopva megnézi az üzenetet: "Hétvége oké. Pálinkát viszek. Zsolti". - A Bayer, mosolyodik el - persze csak befelé, kamerák célozzák az arcát - Navracsics Tibor, szereti nagyon a Bayert, igazi melegszívű pajtás, igazi jósvádájú cimbora. Na, akkor mégiscsak pörgős hétvége lesz, vidul fel kicsit Navracsics Tibor. Este van mire hazaér. Házipapucsot húz, asszonynak futó puszi, pohárka Chivas Regal. Azután bebotorkál a fürdőszobába. Fogat mos. Megszokásból futó pillantást vet a metszett velencei tükörbe. Pedig tudja jól, hogy már rég nem lát benne senkit.

A bejegyzés trackback címe:

http://herostratosphere.blog.hu/api/trackback/id/tr965599469

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.