Mottó: "Szabad-e megfújnom szittya lantomat?" (Habsburg József főherceg)

Mikor az értő közönség épülésére közreadjuk gróf Alsóhitlerfalussy WaSS Albert eleddig homályban maradt műveit, elöljáróban néhány megjegyzés engedtessék meg nekünk. 1998-ban, a mester tragikus halála után a clevelandi Nyilasház bukolikus reterátjának átépítésekor a nigger kubikusok különös kéziratokat találtak. A lelet megtisztítása után kiderült, hogy az ürülékbe hányt injekcióstűk és protézisek között igazi kincsre: a Mester posztumusz műveire leltünk. Azóta a WaSS-hagyaték avatott gondozói, a Görény-fivérek Könyvkiadó és a Czikiváry Nyálastestvér Alapítvány kurátorai kiderítették, hogy a Mester e töredékeket "Visszanéztem utamon, oszt pofára estem" címen kívánta kötetbe  rendezni. Jelen kötet szerkesztője a műnek inkább végül a műfaji utalástól sem mentes "Potyadékok" címet adta, érzékeltetve evvel a kézirat meglelésének már-már misztikus-csodálatos körülményeit. Tette ezt pedig abban a reményben, hogy a Mester a Magyar Mennyek egy fellegén ülve ennek láttán egyetértőn elmosolyintotta magát.

Cleveland, Jóasszony Éve, Szent Mókus Havának idusán.

vitéz Kisbögyörőssy Ekremkemál Atatürk, nyug. csendőrtizedes s.k.

Adjátok vissza a gumikacsámat!

Nagy magyar hegyeimben püffedve /Gennyedznek idegenszívű oláhliberálok

Magyar lelkem nagy van nekem /Hijj, beh' igen magyar vagyok

Nagyonnagymagyar, igazi /Transzszilvórium.

Még hugyom is dús, arany magyarhugy, amit /Reggel a paszományos bilimben találok

Mert én magyarember /Álmomban is, ihajj-csuhajj 

Igazul, Magyarul hugyálok!

(Láger Hejdemagyar, Sligovica fölött a hegyekben)

Transzszilváni pásztornóta

Én a pásztor ideállok

A Hargitán transzhumálok

Hegyre föl és völgybe le

Kilóg az ember bele

"...És akkorton-tájban böhöm borzfingnyi szélfuvallatok kacsaríntottak nagymagyar agyaram vásott lyukaiba, ahogy orcázatom beléfordítottam a sajgó trianoni orkánba én, a góbé grófházi, grófi szarházi, a czegeházy palotagróf, hogy acélizmú karom lendíthetve bűzkucsmás oláhot, nemzetrontó szatócsfajtát, liberális kommenistát a vereshabú-vérturos Fityfirittybe küldjek bele én. Mert a Fityfiritty csak folyik, folyik, elfolyik, és blazírtan, flegma unottsággal hömpölyög tova - mit neki nemzet, mit neki halál, mit neki kulturális autonómia! Mert lehullik majd a veres dávidcsillag, a sárga vöröscsillag, lehanyatlik a veres trikolór, s tilinkózva-tárogatva felemelkend nemzetem. Kis parázs vagyok csak a világ nagy hamvvedrében én, büdös kövér szivarhamú és pipamocsok közt rejtezem, és paplani-patyolat magányomban ennenmagam fertezem, csak jönne már egy kokárdás leányluk, hogy belévethessem tiszta-cudar magom, árja déenesem..!" (A "Veres csillag, be csúnya vagy, de én teccem enmagamnak" c. lírai regénytrilógiából)

Aggkori merengő

Acélos-pengő Wassból immár

Rozsdás bádoggá lettem –

Megöregedtem.

Bús-balga Honomtól immár

Oly távol-messze vagyok

Hideg reggeleken kelletlen-tehetetlen

Ágyamba rottyanok.

Maroknyi székelyszéklet, haj!

Szaglik, bűzölög alattam-köröttem:

Megtörtént a baj.

Prosztatám jaj! már szintén nem a régi

Ez-az kicsurran-cseppen, pedig

Egykoron reggelenként nyersen, vereshagymával

Biboldókat ettem.

Cigánysors ez, ó, jaj Uramisten,

Bizony; nekem nagyon nem tetszik:

Miért van az, hogy nem csak az alja népség

De még a jó magyar náci is egyszer

Megöregszik?

Pollutio Hungaricum

Vitézi magomat hintém szerte-széjjel:

Zrínyi Ilonával álmodtam az éjjel.

Mint tudjuk, Albert mester nyitott szívvel, értő kézzel és – bárha a zord idő múlásával egyre lanyhuló – érdeklődéssel közeledett a gyermekekhez is. Hiszen lélekben ő maga is romlatlan gyermek maradt haláláig – írni például sohasem tanult meg, mert a szavak papírra vetését a rá jellemző góbés somolygással csak afféle „zsidó huncutságnak” vélte. Nézzük hát gyermekverseinek néhány apró, de fényes gyöngyszemét!

Havasi pedofil négysoros

Irgum-burgum gyerekecske

Miért nem vagy te hegyi kecske?

Mert ha kecske lennél, rögtön

Nem fenyegetne a börtön...

Retyezáti regölő

Havas hátán tollászkodok

Receg a fagy, mégsem fagyok

Esztendőnként mosakodok

Heil, regölejtem!

Sündisznóval fésülködök

Ha meghűlök, nem köhögök

Birkafarra pöndörödök

Heil, regölejtem!

Nem vagyok én olyan buta

Erdős ormon szűz őzsuta

Fontos az, hogy legyen luka

Heil, de megejtem!

Kiszámoló (1944)

Gyere ide, Pista, Náci

Mesél nektek Albi bácsi.

Te is ülj le, fiam János

Ha a fütyid nem hiányos.

Te ne gyere, kicsi Sára

Halott leszel nemsokára.

Szatócsfia, kis Weiss Ernő

Bőréből lesz lámpaernyő.

Horgasorrú a kis Samu

Nem lesz belőle, csak hamu.

Nem kell félned, magyar gyerek

Én Wass bácsi, megvédelek!

Muszka bácsi, oláh bácsi

Én azt mondom nektek: ácsi!

Ne bántsátok, heil, a magyart

Amér’ másnak rosszat akart!

Ezeréves honát védi

Hegyvidéki, völgyvidéki

Hazájára örök jussa:

Húzzá’ haza, kommenista!!!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.